A kukacos alma biztosan bio – ilyen és ehhez hasonló tévhiteket szeretnénk most megcáfolni. Az utóbbi időben mintha egyre több étkezéssel, táplálkozással kapcsolatos szokás lenne kialakulóban: gondoljunk csak a vegetáriánusokra, vegánokra, a gluténmentes étrendet követőkre, a vegyes, de változatos étrendet preferálókra vagy éppen a bioélelmiszereket kedvelőkre. Most utóbbi csoportra fókuszálva szeretnénk tisztába tenni néhány fogalmat: mitől bio a bio, mi a különbség a bio- és az őstermelő élelmiszerei között, miben érdemes igazán megbízni?
A biogazdálkodásból származó növények nem keverendők össze az őstermelők kínálatával: ha a piacon egy őstermelőnél vásárolsz paradicsomot, az még egyáltalán nem biztos, hogy bio (sőt valószínűleg nem az).
Az őstermelő fogalmának ugyanis van egy nagyon kis csinos meghatározása: mezőgazdasági őstermelőnek minősül az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a meghatározott termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik.
Biogazdálkodó vs. őstermelő
Kezdjük ott, hogy mit is nevezünk biónak. Vagy éppen ökónak, organikusnak (a hivatalos kifejezés az “ellenőrzött ökológiai gazdálkodás”, de a biogazdálkodás, organikus gazdálkodás is lényegében ugyanerre utal). Illetve könnyebb ellenkező irányból megközelíteni a kérdést: mi nem minősül biónak? Azok az élelmiszerek, növények biztosan, melyek termesztéséhez vegyszereket használnak.
Ugyanakkor a biogazdálkodás, a bioélelmiszerek előállítása több annál, hogy nem használunk vegyszereket, műtrágyát vagy vegyi anyagokat tartalmazó permetezőszert. Fontos még a locsoló víz minősége és a tápanyagok talajba történő visszajuttatása. A biokertészetben egy olyan biológián alapuló rendszert kell kialakítani, amely önmagát tudja szabályozni.
Biokertet otthonra?
Egy ilyen kis biokertészetnek pedig megvannak a maga elemei, amelyekre érdemes különös figyelmet fordítani.
A talaj legyen jó minőségű, azaz nem elég, ha mi magunk nem használunk vegyi anyagokat, ha a szomszéd igen. A locsoláshoz használt víz lehetőség szerint legyen tiszta: vagyis csapvíz helyett érdemes esővizet használni.
A műtrágyát ugye kerülni kell, a természetes komposzthoz pedig nem mindegy, mit teszünk a komposztba: oda csak szerves anyag kerülhet. Érdemes a föld minőségét is ellenőrizni: a csalános, tyúkhúros kert például nitrogénben és vasban gazdag földre utal.
Ha otthonra tervezünk biokertet, azért azt jó tudni, hogy az abban termett növények sohasem lesznek 100%-ig biók.
A bolti bio feliratú termékek termesztési feltételei ugyanis jóval szigorúbbak, aminek egy otthoni kiskert nem tud megfelelni. Utóbbiban azonban lehet kevesebb vegyszer, így próbálkozni mindenképp érdemes.
Miért drága a bio?
A fentieket figyelembe véve ezt nem nehéz megválaszolni: a biotermékek előállításának vannak többletköltségei, hiszen nem lehet a megszokott hatékonyságú (műtrágya, vegyszeres permetezés, locsolás csapvízzel stb.) módszereket alkalmazni.
Sokkal kevésbé lehet tömegtermelést végezni, így a magasabb előállítási költségeknek köszönhető, hogy a boltok polcain található biotermékek árcéduláin sokkal vastagabban fog a toll hagyományos eljárással termesztett társaikhoz képest. Persze ezek a termékek magasabb minőséget is képviselnek.
Megéri?
Talán ez a legnehezebb kérdés. Mikor éri meg a drágább terméket választani, és mennyivel lehet drágább? Megbízunk-e a tömegesen behozott import élelmiszerekben? Azt tudjuk, hogy a biotermékek sokkal kevesebb olyan vegyszert tartalmaznak, amelyek fogyasztásának vannak bizonyos egészségügyi kockázatai.
De hogy ki engedheti meg magának a bio luxusát, ki vásárolja a megszokott tömegtermesztésből származó élelmiszereket, és ki igyekszik a piaci őstermelőktől vásárolni, az csakis egyéni preferencia kérdése lehet. Ezért aztán a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk!
